217-en jelentkeztetek próbaolvasónak a debütáló számhoz. Ez nemcsak meglepett, hanem mélyen meg is érintett minket. Ritka dolog, hogy ennyien, ennyire szívvel-lélekkel odaálltok egy friss kezdeményezés mellé. Megmutattátok, hogy igenis létezik építő kritika, hogy lehet őszintén, tisztelettel véleményt mondani és rengeteg pozitív visszajelzés érkezett – és ez hatalmas lendületet adott.

Ha valakinek nem tudtunk személyesen válaszolni, most szeretnénk pótolni: KÖSZÖNJÜK, csupa nagybetűvel! Nélkületek ez a magazin nem ilyen lenne. Talán nem is lenne.

Ebben a világban könnyű elbizonytalanodni. Könnyű azt hinni, hogy a történetünk túl hétköznapi, túl kusza, túl zajos vagy épp túl csendes ahhoz, hogy érdekes legyen. De aztán jön egy mondat, egy könyv, egy ember – és hirtelen összeáll a kép.

Sokunknak volt ilyen pillanata gyerekként – amikor egy szereplő nemcsak egy karakter volt, hanem egy kapaszkodó. Például Scarlett O’Hara. Nem azért, mert hibátlan volt – hanem mert makacsul, mindenáron életben akart maradni. Mert akkor is továbbment, amikor minden széthullott körülötte. És mert volt egy mondata, amit sokan máig őrzünk: „Majd gondolok rá holnap.”

Nem mindig könnyű ma jelen lenni. Vállalkozni, újrakezdeni, építkezni, kitartani – pláne nőként. Néha nincs hozzá tuti recept, nincs biztos út, csak a belső késztetés. De vannak, akik ennek ellenére is nekivágnak. Nem mindig hangosan. Nem mindig látványosan. Csak úgy… a maguk módján, lépésről lépésre. És így születnek azok a történetek, amik inspirálnak, erőt adnak, vagy egyszerűen csak emberi módon eszünkbe juttatják: nem vagyunk egyedül.

A Growth Women ezekből a történetekből építkezik. És lehet, hogy épp a te történeted is most íródik – vagy már rég megérett arra, hogy láthatóvá váljon. Lehet, hogy tele van tapasztalattal, mélységgel, igazi mesterségbeli tudással – csak arra vár, hogy felfedezzük, és megmutassuk a a világnak.

Lehet, hogy te vagy a következő, akire rátalálunk, de az is lehet, hogy épp a szomszédod. Vagy az a kolléganőd, akiről sosem gondoltad volna, mennyi mindent hordoz magában.

A mostani szám is ilyen felfedezésekre épül. Olyan élettörténetekkel van tele, amelyekből tanulhatunk, kapcsolódhatunk, töltekezhetünk. Lesz, aminél kicsordul a könnyed – lehet, hogy a nevetéstől, lehet, hogy a meghatottságtól. Mert ilyenek vagyunk.

Többre vágyunk: másra, sikerre, kapcsolódásra. De leginkább arra, hogy valahogy, valamilyen formában megmutathassuk a másoknak: ilyen a mi belső kis világunk.

És ha egy dolog kiderül ezekből a portrékból, akkor az ez: karriert nem csak egyféleképp lehet építeni. Van, aki gyorsan halad, más meg el-elakad, aztán új irányt vesz. Van, aki észrevétlenül formál egy közösséget, és van, aki hangosan robban be. Mind másképp csináljuk – és ez így van jól.