Szabó Ditte neve ismerősen csenghet azoknak, akik a digitális marketing világában mozognak. Több mint tíz évnyi tapasztalattal a háta mögött, dolgozott a bankszektorban (Citibank, OTP Bank), technológiai óriásoknál (Microsoft), és az ügyfélélmény-kutatás területén is (Bare International). Nemzetközi digitális marketing vezetőként sikeres karriert épített, ám az anyaság új kihívásokat és lehetőségeket hozott számára.

De vajon tényleg választani kell az anyaság és a szakmai kiteljesedés között? Ditte története rávilágít arra, hogy a kettő nem zárja ki egymást – sőt, az anyaság inspirálhatja és új irányokba terelheti a karriert. A cikkben őszintén mesél arról, hogyan alakult át a munkához való viszonya, milyen kihívásokkal szembesült, és hogyan találta meg a saját útját szabadúszó tanácsadóként és trénerként, miközben kisgyermekes anyaként is helytáll.

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Komolyan hiszem, hogy olyan helyzeteket is meg lehet oldani, amelyeket előtte el sem tudtam képzelni.

Hogyan változott az életed, amikor megszületett a gyermeked? Mi volt a legnagyobb kihívás az első hónapokban?

A fizikai és mentális „túlélés” jellemezte a minden-napjaimat az első gyermekem születése után. Érdekes, hogy a szülésre mennyire „készítik” az anyákat, míg a gyermekágyi időszakra sokkal kevésbé. Engem nagyon megnyomott a hatalmas felelősség azért a kis életért, valamint a folyamatos „rendelkezésre állás” éjjel-nappal. A legnagyobb kihívás a bizonytalanság volt: nem tudtam, elég-e, vagy elég jó-e, amit csinálok. Aztán az idővel ez szépen alakult, persze.

Milyen stratégiákkal sikerült összeegyeztetned a karrieredet és az anyaságot?

Ami fontos, hogy én eleve úgy készültem és terveztem, hogy a gyerekek kb. hat hónapos korában elkezdek újra dolgozni. Ehhez van egy fantasztikus, támogató férjem, aki vállalta, hogy ő megy GYED-re, így egy viszonylag egyedi modellt alakítottunk ki. Hosszú távon ez azt jelentette, hogy mindketten dolgoztunk valamennyit – mondjuk fele-fele arányban –, de valójában mindig az adott időszak határozta meg az arányokat.

Volt olyan pillanat, amikor úgy érezted, hogy fel kellene adnod valamelyik szerepedet? Hogyan küzdötted le ezeket az érzéseket?

Igen, mindkét irányban volt ilyen. Kisfiam érkezése után nagyon-nagyon vágytam vissza dolgozni, mert annyira megijesztett az a bizonytalanság, amit az anyaság keltett bennem. Viszonylag hamar elvállaltam egy hatórás állást, ami végül túl soknak bizonyult, így maradtam a projektalapú, rugalmasabb vállalkozói létnél. Jelenleg pedig, kislányom érkezése után volt egy időszak, amikor azt gondoltam, hogy két gyermek mellett semmi kedvem visszamenni dolgozni. De persze ezt néhány izgalmas projekt érkezése felülírta. Viszont nagyon figyelek az arányokra, és inkább velük vagyok, mint a munkában.

Hogyan hatott a kisbabád jelenléte a munkáddal kapcsolatos prioritásokra és célokra?

Megtanultam nemet mondani, illetve átértékeltem, hogy mi az, ami tényleg számít, és mi az, ami nem. Sokkal könnyebben húzok határokat. Miattuk és magam miatt is mondok le projekteket. Fontosabb, hogy nekik jó legyen, és ha kell, inkább tolok határidőket. Nem vagyok így sem felelőtlen a munkában, csak keresem azt az egyensúlyt, ahol sem ők, sem az ügyfelek nem sérülnek. Ez persze nagyon nem egyszerű, de gyakorlom.

Hogyan sikerült fenntartanod a lendületedet és az elhivatottságodat a munkádban a gyermeked születése után?

Ez nálam valószínűleg alkati kérdés, de a kíváncsiság és a szakmai „éhség” mindig hajt. Nem nagyon volt a fejemben olyan életverzió, amelyben ne szerepelt volna a munka.

A marketing világában, amely folyamatosan változik, hogyan tartod a lépést és maradsz innovatív?

Nagyon sokat olvasok: cikkeket, posztokat, hírleveleket. Hallgatok podcastokat, és mostanában a ChatGPT-vel is sokat értekezek. Amúgy a legnagyobb kényszerítő erő az, hogy tanítok is, és ott csak naprakész tudással lehet helytállni. Szoktam mondani, hogy amúgy azért tanítok, hogy tanuljak is.

Publikációid nagyon inspirálóak – hogyan találsz időt és energiát az írásra a család és az ügynökség vezetése mellett?

Ez egyfajta hobbi. Szeretem időről időre összegezni a megszerzett tudást. Hiszek abban, hogy tapasztalataink megosztásával mind előrébb juthatunk. Mivel szeretek írni, nem esik nehezemre egy-egy ilyen cikk összerakása. Sokszor a gyerekek alvása közben, akár mobilon is írogatok, jegyzetelek.

Megtanultam nemet mondani, illetve átértékeltem, hogy mi az, ami tényleg számít, és mi az, ami nem. Sokkal könnyebben húzok határokat. Miattuk és magam miatt is mondok le projekteket. Fontosabb, hogy nekik jó legyen, és ha kell, inkább tolok határidőket.

Mit tanácsolnál olyan anyukáknak, akik attól tartanak, hogy a gyermekvállalás a karrierjük végét jelentheti?

Tudatos tervezéssel és átgondolt lépésekkel szerintem minden megoldható. Mindenképpen javasolnám, hogy legyen egy fix támogatói háttér: ha a párjuk tud segíteni, akkor ő, de sok olyan anyát ismerek, aki azért tud dolgozni, mert az édesanyja vagy anyósa sokat segít. Tudni kell segítséget kérni, és ha szükséges, fizetni is érte. Nálunk is előfordul, hogy annak érdekében, hogy mindenki tudjon haladni, babysitter vigyáz a gyerekre. Az időt kell jól beosztani, minden más jön vele.

Mi az az egy dolog, amit minden dolgozó anyukának tudnia kellene a saját erejéről és lehetőségeiről?

Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Komolyan hiszem, hogy olyan helyzeteket is meg lehet oldani, amelyeket előtte el sem tudtam képzelni. A kedvenc mondásom lett: „Nem tudta, hogy lehetetlen, ezért megcsinálta.”

Hogyan maradsz ennyire pozitív és energikus a mindennapokban? Mi ad neked motivációt?

Talán ez is valamennyire alkati, de egyértelműen a kapcsolatokból töltekezem. A gyerekek mellett az ad erőt, hogy látom, mennyit tudok segíteni vállalkozók és vállalkozások sikerében a munkámmal. A visszacsatolás nagyon fontos számomra – és ez ugye csak akkor lehetséges, ha teszek is érte.